ARTpresszó - művészeti portál - versek, irodalom, próza

…én láttam a hajnalt, ahogy
szemedben hullámzott. Az álmok
kiszakadtak. Áradtunk, sodródtunk,
mint egy folyó, minek se partja, se hídja.
Mezítelen szívemről öledbe hulltak
a szavak, és a sóhajok.
könnyű, és szabad voltam…

...csak semmi pompa, zajos menet,
vigadalom. Álmainkhoz nem kell
altató, se díszlet, se színpad,
ébren álmodjuk a tegNapokat…

Nézd, a fák sem úgy hajolnak
már, ahogy Isten a világra rajzolta
őket, csupasz testük sír világtalan
álmok súlya alatt. Törékeny ágaikból
fények bomlanak. Estlepke születik
a bábból, fázva takarózik ki
az alkony sűrű, néma homályából.

Talán csak az idő, ami hangosan
zúdult ki a szürke felhők közül,
mint egy eltévedt madárraj.
Talán csak egy sóhaj, mi átkarolt,
míg a sínek mellett álltam.
de a holnapok hirtelen elmaradtak…

Közénk zuhantak a tegnapok.
Az idő szánalmasan dobban.
Arcunkon kihalt otthonok rajzai.
Az ágy hideg. Az asztal üres.
Szemünkben jégtáblák úsznak,
szívünkön ólomnehéz forgolódások.
Merre? Hogyan? Hova? Tovább?
Egymagunk maradtunk…
Te velem. Én érted.
és a csend…

Én még nem álmodtam eleget.
Halántékomon dübörög az idő,
homlokomon mély sorsok, életek
vázlatai. Nézem magam, de a tükör
téged fest elém. Elsüllyedt gyermekévek,
félig összerakott pillanatok, színes
gyöngyök örvénylenek köztünk.

…és múzsa lett az egész világ
minden boldogsága, fájdalma,
élő és holt lelkek
szárnyalása, zuhanása.

az est rázuhan a világ falára
szétfolyik a feketetinta
térdig gyalogolok hiányodban
fáradt szívem szólna bújna
de az éj árnyai előttem sorakoznak
mint egy kivégzőosztag
falhoz állok háttal a hazug világnak
célpontja vagyok álmaidnak

(év)fordulóra

Elcsendesülve várod
azt a pillanatnyi lobbanást,
vad-szélben vágtázást,
az érzést, hogy
megkérgesedett szívedről
lehull az elátkozott idő(d) csendje.

Most akármit mondanál, úgysem hinném el. Inkább hazudj csendet, - de csak az igazat szóld - ne hagyd nálam árván ringani a szerelmet. Csupasz ágakra zuhanó fényekből lopj körém villanásnyi reményt, hadd lássam arcod minden rezdülését. De ne késs, érj mellém, hisz ott várlak ahol a múlt a jelennel összeér.