Az erdő az én templomom
menedék kincsesvár
itthon vagyok nyugalom
zöngése száll mint apró darázs
cserjék rezzenő bokrain
rigófészkek csivitelnek
selymes a hangafű árnyékfoltok
mint a fények ruhák
és derűs isteni csönd
Hallgatag járok mint az emlékezet
fénypászmák kóborolnak
a fák keringő koronáján
mint ólomüvegen dalol a napfény
madarak zsolozsmáznak
Szemünk találkozott csak
mint két járókelő biccentettek
majd halványan elmosolyodtak
fürkészték egymást kíváncsian
mi lakik a pupillák mögött
kimondatlan kérdések sorakoztak
válaszok megnyugtató jelsorozata szállt
[Kattints ide!] A verset elmondja a szerző.
Éjjel angyal repült át a városon
csak én láttam ébren álmodó
Hangulatok laza füzére
1.
Ujjaimmal játszik az éjszaka.
koromsötét nagyujj kíváncsian mered
vádol a mutató mellkasodra bök
tudsz-e igazán szeretni?
Középső ujjam nyújtózkodik
mint kamaszlány ébredés után
Gyűrűt forgat a gyűrűs
esztelen évek körtánca
félénk őz a kisujj
szégyenfoltok lampionja vigyáz