nem tudsz aludni
tisztán látni
mert Ő
akit szeretsz
kiszakíthatatlan kényelmében fekszik
szemhéjad alatt
ott él veled-benned
tündöklő vágyaid magasba csapó lángnyelvein
éjjel megnyílt az égbolt
és beléjük nőttek a fák
határokat nem keresve
lehetetlent nem ismerve
Volt valami különös
abban a nyomorult dobbanásban,
amit ma
szívem
kiküszködött,
amíg megkerestem
a fojtó sötétségben
gubbasztó egymagam.
abban a pillanatban
amikor egymásba kapaszkodott
remegő tekintetünk
hevesen haraptam ki
szádból nevem
Tegnap erősen tartottalak
Ma gyengéden óvlak.
ülünk a homályban
egymással szemben
csodálkozom
hogy ma
mennyire megnőtt bennem hiánya
szeretlek
szeretsz
sokszor leírtam
leírtad
olvastad
olvastam
… nem emlékszem
inged illatára,
Olyan régen hiányzol
- és bizonyos napokon
egészen el tudom hitetni magammal,
hogy még bírja tekintetemet
testmeleged -