*hóhatár
*nem jönnek a szavak.
*szembejön egymással két szomorúság.
mi legyen velük?
tán mosolyogjanak,
ahogy két szomorúság tud,
ha egymással szembejön.
ülünk u alakban
a teremben
az egyik szárban
hatodmagammal
én - szembe meg
te kerülsz
nézel, mintha
ismernél
pedig nem
nem tudta még
hol az a pont
ahol a tárgyakról
ellépő fény
a tükröt érinti
apróvirágos tálra
parizert szeletelt,
majd paradicsomot.
hogy szemmel tudja tartani,
leült. evett. az anyja is.
(aki már főzni sem tudott,
nem mosott
és nem járt boltba sem)
egyszercsak
elkezdett figyelni a ház
- lélegző nagy doboz -
tudsz inget halottra feladni és még
levesét fújni amit majd hiába
eszik meg
felnyílik üstökös magad
csupasz kövek a padlaton