Mityka alkotásai
Vesztegzár
Zúzmara, dara, fúj a szél,
friss szántón didereg a dér,
amennyi van, pont annyi nincs,
a fagy szorít, mint kézbilincs,
Ördöglakat
A világ végül kiszakad belőlem,
mint jó újszülött, már semmit sem értek,
a lelkem mégse veszitek el tőlem,
én vadvirágok lábnyomába lépek.
Esztendő sarjad
Mozdul az óra
nagymutatója,
balra az óév,
jobbra az új,
huszonnégy hónap
összefogódznak,
tizenkét régi,
tizenkét új.
Hullámverés
Az elejében ott a vége,
fehér taraj a büszke jajban,
beránt a nyers hullámverésbe,
és csöppé zúzza a hatalmam.
Szél(én)
Megtekeredik a szél,
nyugtot nem hágy, bennem él,
nem leng jobbra-balra,
olyan, mint a szenvedély,
öli szívem, enni kér,
iramom akarja.
Sorok között
Kiszakadtam, mint ecsetből a festék,
mint nyárutói vágyakból az esték,
bár nagy időm volt jó örömöt élni,
az Isten átkát emberölbe kérni,
Rétes
A hozzávalót nagy vájlingba merte,
a lisztet, tojást langy vízzel keverte,
és addig óvta, puhulta simára,
míg verejték nem gyöngyült homlokára,
Álmodozásaim
Ázni esővel, szerteszállni széllel,
döcörögni egy szekér kerekével,
letörni száradt, megfáradt faággal,
lélegezni a friss föld orrlyukával,
fütyörészni a suttyós madárdallal,
leszakadni az ázott folyóparttal,
a semmit összekötni az egésszel,
és zöld lenni a fűszál örömével,
Csillagszálak
Az eget lestem, azt a félgömb sorsot,
a Holdat vitte, mint egy rózsafoltot,
nagy éjszaka volt, s megtörtént egészen,
hogy utam kezdetét is visszanézzem.
