gosivali alkotásai
Üzenet
Csendemet szú percenése
sem töri meg, ha becéző bársonyán
szelíd üzeneted
- mint selymes kezed -
megsimít, anyám.
Számadás
Mióta mondod: nincs időd…!
Nyár köszön el, és nyomán az ősz,
s már megint fehér világban kergetőz
milliárd fagyos hópehely,
szavadat jég-csendbe rejtve el.
Irgalom nem jár
Tiéd lett minden ünnepem
magaddal vitted tűnt
és eljövő életem
felét
vele a jövőt
hitet
reményt
A versben ott vagyok
Ha írok néha, a versben ott vagyok,
s a fojtott hangon síró verssoron
míg átoson a lopakodó bánat,
lassú táncot lejtve arcomon
lágy fényével megsimít az emlék,
és rám hajol az est a balkonon.
A FÉNY születésnapján
Egy régi nyárból visszhangzik szavad,
s bár halkuló, de egyre kedvesebb,
mint lágy szellő, ha érint, simogat,
fényt csókolsz rám, ha árván könnyezem.
Álom-idill
Imént itt jártál
az őszi kertben,
aranyló avar sírt
talpad alatt.
Varjúra lestél:
a galád lecsapott
és mohón vérszín’
almádra kapott.
Kő alól bújó
Kő alól bújó
gyenge fácska
néz riadtan
a fénylő világra.
Fatönkhöz hajol,
kapaszkodik,
félénken
megremeg,
csodálkozik.
