Elapadt könnyek
magzatvize ölte meg
az újszülöttet
Bíbor a mennybolt
már elalélt
árnyat akaszt rá
földig a fény
Aki nyitott a szóra
szót
a csendből is merít
Pedig
tenyérbe vett szívvel
jöttem a világra
Mégse
kellettem senkinek
ki szívesen látna
Csókokkal ébresztesz. A susogó hárs
loboncos szélben véraranyat ringat.
Sikongva fonja pillanatainkat
egymásba s lángot vet a pirkadás.
két kiflit tett az anyám
reggel a bögre tejem mellé