Egy értelmes kérdésre sem futotta.
Amit föltettem, ügyefogyottan mind
felőlem tudakozódott, márpedig
ezekre semmiképpen sem adhatott
hitelt érdemlő választ. Nevetséges,
alig lógok ki a sorból
az elérhetetlen után
ácsingózom ahogy szinte
mindenki más is csak éppen
Volt szerencsém (akkor másként gondoltam)
ismerhetni téged, igaz, futólag
csupán. Önérzetemet persze máig
sérti, hogy csak ennyiben maradtunk egy-
Belé vetítem magam. Befogad, majd
a finomra hangolt psziché a saját
arcával sugároz vissza — engem. A
könnyednek induló mentális játszma
Időben történik minden,
mióta együtt is látszunk.
Egyszerűbb várni, mint hittem.
A második lehetett volna – igaz,
egyben a legérdemesebb – egy remény-
teljesnek ígérkező kollekcióban.
egyik lábad itt de
a másik ott legyen
itt gyökerezik ám
gyümölcsöt ott terem