Lefagyott rendszer. El-
akadt vérrög. Reset.
Föléd hajol, szerel.
Nem szól, nem kérdezed.
Asszociációs mező.
Változóban. Ő volt. Eddig.
Ám más közegben már nem ő.
Akkor először és másodszor is —
csak azt, csak arra.
Később még mindig:
legfőképpen.
Lehetséges, hogy éppen itt ér majd véget.
De nem most, amikor moccannod sem szabad.
Éleden állsz. Tévedhetetlenül érzed:
Mikor máskor, ha nem azonnal?
Elszáll az utolsó alkalom,
hogy megtöltsd őket tartalommal,
s túlléphess végül a szavakon.
Panaszkodni könnyű.
Legyint, aki könnyed.
Elviselni szörnyű.
Nehéz. Mégis könnyebb.
Maga, igen, maga. A nevetséges
esernyőjével a megállóban. Noha
csak szemerkél. Hiába tekergeti
a nyakát. Mióta tudja, hogy figyelem?
A víz illata, mióta eszedet
tudod. Napjaid mégis part fövenyén.
Peregnek. Lábujjaid között homok-
szemek. Néha feltűnik egy vitorla