1.
FÁK
Milyen furcsa fák!
Tagadhatatlanul öngyötrő ívben
hullnak-kavarognak vissza az ágak,
védelmező elvárást rejtve
tökéletes spirálkarjaikba.
Mottó:
"Galamb leszáll, leget hasít
A félelmetes fényü tűzzel,
Melyből lángnyelvek hirdetik,
Hogy bűnt és tévelygést mi űz el.
Nincs más remény, csak ez segít -
Válassz: a máglya vagy a máglya -
A lángtól megválthat a lángja.
Ki gyötör így? A Szeretet.
Furcsa Név - ez fog kínba minket,
Mert az ő keze szövi ezt
A tűztől tűrhetetlen inget.
Ne is reméld, hogy leveted -
Ha élsz, lélegzel, ez az ára:
A lángra juthatsz, vagy a lángra."
(T. S. Eliot - Vas István fordítása)
Mottó:
J. W. Goethe:
MINDÖRÖKKÉ
Mit ember földi korlátok nyűgében,
jósorsban Isten néven szólított,