(A vers értelmezéséhez - hasonlóságok és különbségek ügyében - célszerű utánanézni a katolikus Credo szövegének.)
Lepke szárnya súlyosul az estre:
így ragyogtat sötétet a hajnal.
Szelíd szív kel nászra a haraggal -
pokol kell, hogy tisztává teremtse.
Mit szeretnél, álmok álmodója?
Elhagyott a Fény, hideg a világ.
Felejtenél bár, fogva tart a múlt.
Szeretsz-e még, álmok álmodója?
/A ciklus mottója véletlen (?) egybeesés. De nem tudom kihagyni./
Legvégéhez vö.:
Nemes Nagy Ágnes:
SZÉL
Szélesedõ oszlopközök.
Szél fúj be a szavak között.
Itt már kupola-fellegek.
Éggel tapasztott épület.
S a Semmi itt már ennyit ér,
mint házak közt a tér.
* * * * *