ARTpresszó - művészeti portál - versek, irodalom, próza

A négy polgárit* elvégezve Vera beállt a pult mögé nagybátya, Tibor üzletében. A rövidáru részleg lett az övé, s Tibor maradt a méterárunál. Az nem adta volna át senkinek semmi pénzért sem.
„A méterárunál lehet legkönnyebben elveszíteni a vevő bizalmát” – mondogatta gyakran –, „milliméterre pontosnak kell lenni, és pontosnak! Nem mehet félre a vágás, mert akkor mérheted újra. Tudomány, sőt művészet a jó kereskedő munkája.”

Karácsony hetében jártunk, és a népi előrejelzés igazolására – mármint hogy ha Katalin locsog, Karácsony kopog – az előző napi havazás után, fagyosak voltak a reggelek, s a hó is szépen megmaradt a gyerekek nagy örömére.

– részlet a Végtelen utakból -

Néztem, ahogy ment a behavazott úton, meggörnyedt háttal, reménytelenül. Papucsba bújtatott lábai alatt nem ropogott a hó…
Ismertem jól Ilonát.
Nem egy sikeres élet jutott neki osztályrészül. Nem, sikerei nem voltak. Öt gyereke igen és egy beteges, rokkantnyugdíjas férje.
A szociális juttatásokból éltek elég szűkösen.
Sokszor megfordultam a házukban, de mindig tisztaság uralkodott mindenütt, s ezért becsültem. Másért már nem nagyon.

--- Gyárfás, ha lehet, kerülte a frivol nőket, inkább a szelíd, álmodozó szemű szőkék vonzották, mert a közelükben biztonságban érezte magát. Elképedve hallgatta Bea szavait, aki arra bízatta, legyen bátor a nőkkel szemben
- A nők nem szeretik a szépelgő fiúkat. A rámenősök, a merészek tetszenek nekik.
- Ha leugrom a hídról, az tetszene? – kérdezte gúnyosan elhúzva a szavakat Gyárfás.
- Nem vagy normális! De tudom, hogy mi hiányzik neked!
- Na, ne mondd!

Barátságos, nyílt, vidám teremtés volt Tímea, így nem csoda, hogy sok barátra, jó pajtásra tett szert.
Most is, a főiskolai elhelyezkedés alatt, - matematika-fizikát hallgatott - több ajánlatot kapott, hogy szívesen fogadnák szobatársul a bentlakásban. Végül egy falujabeli kolleganőjével költözött be a kétágyas kollégiumi szobába. Alig helyezkedtek el, a portáról felszóltak este, valaki keresi, jöjjön le.