A tél hidegén túl...
Mondataim szélbe szórt szavak,
itt-ott vessző, kérdőjel,
sorakoznak miértek.
Úgy kellene valami
szív bánatát oldó szó.
Citromom barna cukorba mártom,
teámba rumot öntök.
Nézem a kezem...
Csukott ablak mögül nézem,
mintha futna a világ, s az enyém,
mint régi selyem, foszlik szerte - szét.
... és minden
Kellene valami karácsony - varázs,
Fény pásztázza az ablakkeretet, lassan belopakodik hozzám, helyet sem kér, mellettem táncol, körülöttem mosolyog, kávémnak aranybarna színét megcsillantja. Kevergetem a sötét italt. Még álmos vagyok, s ügyetlen. A csésze arany szegélyén ott csillog, remeg egy csepp. Az éjjel esett az eső, hűvös a levegő. Nap melegére vágyom. Kiviszem a kávét a széles teraszra, ide kelet felől süt a nap, tekintetem fürdik a fényben.
A nélküled - napok kopott szövetén
átcsillan pár arannyal szőtt,
remény - pillanat.