Hogyan lesz ezután...
Szíve felé mutatott...
Chloenak megvolt mindene, ami előkelő palotában élő kedvenc rabszolgának lehetett, mégis állandóan keresett valamit. Hangokra figyelt, de azok a hangok nem töltötték be azt az ürességet, amit érzett. Egyszer mégis... történt valami:
A konyhai rabszolgák beszélgetésének pár szavát szőtte egyre erősödő gondolattá. Szeretet, Jézus, keresztények... Tőlük hiába kérdezte némák voltak, szemükben félelemmel.
— Hallgass! — intették. — Tedd a dolgod, menj innen!
A tiéd uram minden...
Nézd az én szememmel...