Szélre
Kivénhedt, megkopott vackára már
mivégre hord az ember annyi lázat,
tántorgó csendbe félemlített házak
jég homlokán megszégyenül a nyár.
Om Mani Padme Hung
csak bámuljuk a tisztaságot
önző, irigy magányunk sírjuk
magunkból,
Esti lázadás
Rendért kiált
brokát
selymével átszőtt
testén
még az ég.
Széthull a Nap
aranya.
Hit és kétség
gyötör.
Hajnali mesék I.
Hazafelé
Szalmabála. Holdkaréjderék.
Övcsatján kifakult rézmetszetek.
A tejutat göngyölíti eléd.
Aludj. Álmodj. Értünk. Neked. Veled.
Ágak nélkül
Ágak nélkül
Immár gyökér lettem,
vézna karjaimmal ások egyre mélyebbre
- a lélek is ott érzi jól magát -
s míg te papírkérgeiddel állod a sarat,
addig szív hasad
fent és lent egyaránt.
Az utas
Nagy fékcsikorgással állt meg a taxi a furcsa kinézetű utas mellett, a sofőr kivágta az ajtót és szinte ordított:
- Na, szálljon be, nincs vesztegetni való időm!
A szelíd arcú utas beszállt, a sofőr pedig kilőtt, a városon belül 90-nel.
- Maga tulajdonképpen honnan jött, talán a Holdról, olyan furcsán néz ki? - Szólt az utasához. -Hová is akar menni?
- Van magánál térkép?
- Van, természetesen.
- Lenne olyan szíves, megmutatni!
- Parancsoljon.
- Na kérem, ide megyünk.
Kardal 2010-ből
Láttam, ahogyan háztetők kéményein
vesz lélegzetet az ár
így félúton a semmi Mindenség közepén.
És láttam temetetlen madarakat,
ahogyan a víz fölött
duzzadtak szárnyaik,
aláhullva a polüneikészi létnek…