Mórotz Krisztina: Krisztina hol a te utad?
Feszül a lét
benne az élet a tétel minden este
újra és újra félem jól hallod
két hangszerem zongora hegedű
ruhasuhogás türkiz bársonytánc
nehéz bordó selymek lüktetése
metamorfózissá alakuló Hold
Lepke szárnya
Lepke szárnya súlyosul az estre:
így ragyogtat sötétet a hajnal.
Szelíd szív kel nászra a haraggal -
pokol kell, hogy tisztává teremtse.
Hajnali mesék II.
Túl szépek
Minden
hirtelen, görcsös mozdulattal
a füst vásznára karcolt metszet
értelmet nyer benned,
s bennem is - félúton.
Így - túl szépen, hogy ne fájjunk.
(akkor)
/is/
Szerettél. Szerettelek.
Túl szépek voltunk,
hogy ne fájjunk.
Tarot - Egy Aleph - A Mágus
Homlokodon csillagok csókja
álmodik napot az éjjel.
Toltékok özönlenek széjjel,
ősképek sora ad Néked megoldást:
Tiéd a ragyogás.
Vég
“Kérem elvtársak, kérem!”... Hogy mondhattam ilyent, hogy várhattam el az engem szerető munkásosztálytól, hogy ilyen mondat hallatán ne szisszenjenek fel. Egyáltalán hova lett a munkásosztály, az engem tisztelő és az általam tisztelt munkásosztály? Kik voltak ezek az emberek itt, akik, nem mint máskor, mikor néha az engem választó nép hangulatilag mélyebbre süllyedt, hanem egész egyszerűen úgy viselkedtek, mint az idegenek. Le kell vonnom a tanulságot, idegenek voltak! De hogy jutottak be ennyien az országba… és ilyen tökéletes nyelvtudással…