Látod
Látod…
óvatlan voltál.
Türelmet ölő szádban
már vízzé vált a bor,
s ha még nem is nyíltan,
de már növekszik a sor,
s kezekben nem csak penna lesz,
hanem fejedre ütő vádak.
Hajbóktizedesek csontszívű ledért hágnak.
Fövényi Sándor (Főnys): Búcsú blues
esküszöm jobb lenne megdögölni,
közben hallgatni valami lágy zenét.
de ki fogja véremet törölni,
ha magamra öltöm bíbor köntösét.
Közhelyek
Ne ámítsd magad! Az egész,
csak egy közhely,
talpalatnyi, melyhez közöd van,
teleaggatva kétfelől – sztereóban -
elcsépeltnek hitt igaz típiákkal,
de te csak dunnyogod magadban
monóban, monoton, hogy te majd megfejted:
haladsz a lépcsőfokokon...,
te azt hitted egyenes az utad? Nem, nem!
Lépcső az barátom, hol le, hol fel,
sőt néha oldalt, jobbra-balra,
nehogy egyből rálelj az utadra...
Mászod, csak mászod, hogy végre
megéld majd a halálod...
Hidd el, csak közhely az egész,
szerelmek, vágyak, s a szenvedés
a fák, mik elsuhannak melletted
nem zöldek, nem hűs árnyak,
Örök próbálkozás
Sorsod
mit rád mértek
láthatatlan vaskezek
- Istentől valón gyötrőn is áldás -
melynek terhe kínlódva nyomaszt
nem álomfolyó felett ringó kérész-élet
nem is könnyedén szárnyaló szabadság
ájult szélvirágzása hogy életre kelhess újra
csupán egyetlen napra mielőtt lába elé hullnál
önkéntelen tapogatózva mint lelked mélyén a hit
amit olykor át se látsz csak érzed csodákra képes
e lelkedből kiszakadt örök létű szépséges próbálkozás
benne minden nap minden pillanat mikor szűkül már a fény
Mikor félelmem... (John Keats: versének műfordítása)
Mikor félelmem, hogy abbahagyom,
Mielőtt gyűjti termését agyam,
És a magasra rakott könyv halom
Benne gazdagon kiérlelt magvam;
Megpillantom, hogy csillogó arcán
Felhő szimbólumok udvarolnak,
S én, sohasem élhetem meg talán…
Árnyék, mit e kezek varázsoltak.
Érzem az időt - hogy tud peregni -
Tudom, már nem fog rám tekinteni,
Zamata sincs a szónak, úgy tartom
Viszonzatlan szerelem; -- s a parton
Áll széles e világban, s kémlelem,
Hogy merül el a hírnév, szerelem.
*
*
JOHN KEATS: WHEN I HAVE FEARS THAT I MAY CEASE TO BE
When I have fears that I may cease to be
Ebugatta
“Lakodalom van a mi utcánkba,
idehallik zengő muzsikája....” - nyikorogta a rezes banda. Irigyeltük is a trombitást, akinek hatalmas hangszere, a teljes teste köré tekeredett, csak azt nem értettük, hogy fog kimászni valaha is abból...
A násznép, a menyasszonnyal és vőlegénnyel a templomban tartózkodott, esküvő esetének fennállása miatt. A férfiak, nem kis mértékben ittasság közeli
Nincs megállás
Rezgő pengeél,
nyárfalevél-fényjáték száll,
az út két oldalán.
Megyek előre.
Fekete függönyök
hullnak a tükörbe
minden pillanatban,
arra, ami voltam.