Tarot 0. Sin – A bolond
Ha el lehet Tőled
bármit is venni,
koldus vagy csupán
nyomorult,
hiába a legkáprázatosabb
palást,
örömöd a rémület és a bánat,
reménytelen moccanás
bunkerek mélyére zárt
álca,
Meditáló bárányfelhők
csupán az alkalmat öltötted arcodra
és szemedben láncra vert kutyák
ugatták szabad társaikat
épphogy megzavartad a felszeletelt alkonyatban
a bárányfelhők meditációját
Házassági énforduló
Összevont adatok lettünk,
papíron szétkent maszatok csupán...
Hivatalosan. Megszárított csokorként
függünk, a népszámláló biztos
hitetlenkedő szeme biztos megakad,
tizenkét éve, hogy megadtad magad
nekem. Ez volt a szerelem!...,
de mint mondtam: csak hivatalosan...
ahogy vésték az anyakönyvet, úgy nyelte
anyád a könnyet...hitte is, nem is
Szemében mintha megcsillant volna Nemezis,
de csak mögöttem ült már. Nem tudtam,
mennyire szeretem, világra hozott Téged
Nekem. Anyám hátába ékként feszült a tudat,
elszalasztottam néhány milliomosomat,
Úton I.
surrogó kerekek csiklandozzák a betont
ablaktörlővel beszélget az éj
a fények cinkosan összeérnek
pupilládban a végtelen véget ér
Járkál némán egy éji kertben
Csillagfény olvad só a sebben
Magára hagyatva a kemény
Botrányhős nagyhangú legény
Lakolni kész megérdemelten
Kutyabaj
Nagyon szeret engem a gazda. Mit is kezdenék nélküle? Gondoskodik rólam, majdnem minden második-harmadik sötétség után, miután a sárga világos pöttyöket és nagy sárga etető tálat nézegettem, gyönyörködöm bennük és énekelek nekik, ad ennem.
Vigyáz rám. Nekem adta ezt a gyönyörű, biztonságos, zárt hátsó udvart, ahonnan kicsit unalmas, hogy nem látok ki, de biztonságban vagyok.
