jó lenne
valahol melletted lenni
csak úgy
és csak annyira
hogy gyengéd simogatásod alá
szerethessem magam
Vakablak
áratlan utak a semmibe futnak
sápadt arcokon
fény-árny örvények játszanak,
rám borul hangtalan ez a rohadt világ,
tűzfalakra néznek napjaim,
kormos, sötét, málló vakolatként
hullik a tegnap rám,
Mezitlábas gyermekkor
Klottgatyában szaladgáló mezítlábas gyerekkor indult útnak valamikor
a kertvégében álló göcsörtös ág-bogas öreg birsalmafák alól,
Mese a tóról és annak különös világáról...
Nemrégen álltam egy tó partján, s láttam csuda szép dolgokat.
...amikor a Jóisten, ezeket a mi furcsa tavainkat megteremtette, egy egészen kicsit szomorú volt és egy pillanatra elmerengett a maga szomorúságán. S mivel épp abban a pillanatban teremtette a mi kis tavainkat, azért lettek ezek a tavak is olyan furcsák és olyan álmodozók, hogy aki látja őket, önkéntelenül valami szépet és kicsit szomorút kell érezzen...
A feltörekvő veréb
Szárnyalt a veréb, persze csak úgy veréb módra, nagyon irigyelte a sast. Dühöngött, azután elgondolkodott...
Miután ő az élőlényeket földönélőkre, madarakra és táplálékra osztotta, rádöbbent, hogy semmi különbség nincs közte és a sas között.
A földönélők, köztük az ember is, nem tudnak repülni. A táplálék, a hernyó, a nyű, a légy és a bogár finomak bár, de ő egy nagyratörő veréb volt. Ráeszmélt, hogy madár és madár között, szinte semmi különbség nincs!
Kérész mesélte
Egy nyári napon furcsa kis élőlény látogatott el hozzám. Szokatlanul bátran repkedett körülöttem, egyre csak valami leszálló helyet keresve. Végezetül, mint akinek rengeteg mondanivalója van, apró szárnymozdulatokkal jelezte figyeljek már! Valahogy odafordult hozzám, forgolódott egy picit, aztán amikor kifújta magát; elkezdte mesélni napnyugtáig, hogy milyen fantasztikus napja volt; a kelő fénnyel ébredt, lassan kibújt régi ruhájából, tett pár kört a víz felett és megkezdte életét a szabad világban.
Maradtam volna még
Maradtam volna még..
de a kék lehalványult az égről...
s rojtok lógtak ki
a tél szakadt zsebéből
amikor sárba esett
a tegnapi csillag.
Együtt néztük
éjfél után...
s puha parázzsá vált a délután...
