Lágy fénnyel üzen az ég .... szikrázva tüzel a nap
Az ősz velünk időzik, .... bár olyan kis ledér,
S a tél is késik még .... vonakodik, s nem halad.
Kővé vált a napfény árnya
testemre sziklákat görget
megfagyott a tenger árja
holt virrasztja az élőket.
Földön fekszem.
Idegen jurta
fölöttem az ég,
Tenyeredben kihűlt könnyeim,
ajkadra szédültek vágyaim,
hívlak, gyere fel estebédre,
még vannak eltéve csókjaim,
s hajnali illatos hevület
váj rosszkedvünk hordalékain
új napunkra égi barázdát...
- Uram, magánál mennyi az idő? Szerintem már rég el kellett volna kezdeni az előadást.
-Ha nem is rég, de két perccel elmúlt az előrejelzett időpont. Eléggé felháborító, hogy ilyen felelőtnenül bánnak a törvénytisztelő állampolgár pénzével!
- Nekem mondja, sok előadáson voltam már, de ennyibe sehol sem került egy jegy. Tényleg, mit húzzák az időt!
Úgy tudtam, hogy itt nem lehet csak úgy ukk-mukk-fukk csúsztatni. Maga volt már ilyen típusú előadáson?
Senki sem látta ahogy
Földet érsz az álmok
Hátáról az unalom tetején
Hullámzó dombokra
Épp a kertek mögött.
I. (meggyötörten és megformázva)