HALLANI
Este és éjjel beszéltünk oly sokat
Téve egymás elé sorsokat,
Hogy mondta, súgta és szinte égetett,
Tartogatsz.
Szánsz,
mintha töredék
volnék,
végleg elveszítve
fél magam.
talán így a jó
ennyire távol tőled
...hiába a közelség bennem, ha egyre nagyobb a távolság benned
Nincs aki kiáltson
a torony üres
a szív rideg lett és béna a torok
már hallgatni se arany
kenyeret éget a tarlókohász
fáj szégyenfüstje
nincs őr
kevés az ima
és a fohászt elnyeli
a mennybolt kékezüstje
Az utca őrült robogása,
egy zajt öklendő kamion,
rossz dobhártyás fülembe rázza,
ez századvégünk miatyánkja,
itt élek - ez az én sorom.
V. (sivatagi hajnal)
Mostanában jól
megnézek mindent.
Mint aki készül valahová.