Prospero and Miranda *
hallgatjuk a szélben morajló felszínt,
és az egyre halkuló dalunk végén
távolról a sötétség - felénk int.
valamit suttogott, s én nem felelek;
végtelen harmatot szitálva az ég
rám terül, hogy nyugalmat keressek,
hol az elengedés lassan oszlik szét
a reggel elringat, otthagy egyedül -
keser-édes minden, itt legbelül,
© - Copyright Pekka, saját fotó, éjfél után fotóztam
Hollandiában, kb. 60 km magasban volt látható.
Illusztráció: BATTHYÁNY GYULA (1887 - 1959)
Párizsi kokottok (Hölgyek konflisban), 1930 körül