Az epicentrum olyan epigramma, amely a központban ütötte fel a fejét és pontosan egy gramm súlyú, nyilvánvaló tehát, hogy a méterrendszerben terjeszkedik. Rokonai közé tartoznak az anagramma, kilo-gramma stb. Parazita jellegét korán kimutatták, szaporodása a természethez alkalmazkodóan lehet spórás, atkás, spóros vagy patkós. Irtása szükségszerű feladat.
Mély levegővétellel nagyon sok időt lehet nyerni, ha szíved satuban. Tágul az ér, becsapunk satu, a pofák
Eltűnt korok pestisét, az érzelmi bűncselekményeket megszüntetve egy élhetőbb világot szándékszik létrehozni a legfelső vezetés. Gondoljunk bele, mekkora károkat okozott családokon és közösségeken belül az érzelmek megnyilvánulása, pozitív vagy negatív irányba. Családon belül az úgynevezett „szeretet” rombolta a kibontakozást. Rosszabb esetben, egyesek barátok, ismerősök felé is képesek voltak ilyen jellegű érzéseket táplálni, sőt, sokan ma is képesek.
"A lényeg, hogy lássam, halljam, érezzem, mind az öt érzékszervemmel tapasztaljam és meggyönyörítsem a világot - ezt kell nekem a betűkből megcsinálnom"
(Utassy József)
Hívatlanul
„Ami a testből születik, az test, ami a Lélekből születik, az lélek.”
( János evangéliuma)
A történet 99, 9 %- ban a valós életből származik
Vannak olyan találkozások az életben, amelyek valahol eleve elrendeltettek.
- Parancsnokok, rendeljenek gyülekezőt az egységzászló elé!
- Értettem százados úr!
A két parancsnok sarkon fordulva összeterelte a mezőgazdasági munkából érkező, szerszámjaikat éppen lerakó levente sihedereket, előzetesen utasítva, hogy mindenki viselkedjen megfelelően katonásan a százados úr jelenlétében.
- Egyenruhákat megigazítani, hasat be, mellet ki, vidáman!
Az afrikai szavanna közepén, ahol egy oroszlán, név szerint Leon, sok oroszlántársához hasonlóan egész napi sziesztáját élte épp, lógó nyelvvel, lihegve, a hőségtől elkábultan, egyszer csak, mint ködön át, kábán megpillant egy bivalyt, amint pontosan előtte áll. Azt hitte, hallucinál. Éhes volt, az oldala már behorpadt. A bivaly megszólal.
- Üdvözöllek, kedves barátom...
- Barátod a hóhér! - mondta Leon. - Az meg én leszek.
Emlékszel az első napra, az első levegővétel utáni pillanatra, a hangra, a mosolyra, a dalra? Az idő egyre tágabb lett, a tér fájdalmasan körénk szűkült. Fénytől-fényig, árnytól-árnyig, faltól-falig ölelt körbe a lepkeszárnyú hajnal. A szárnyakat neked adtam, de engem soha nem tanítottál meg repülni. Fölém hajoltál, arcod a félelem idegen árnyaival takarta el a napot, szemedben szürke felhők vonulását láttam, szilánkokra hullt minden kimondott szó… csak élni akartam, de születésemmel benned haltam.