magasztos volt
az a régi aranyba öltözött ősz is
csodáltuk az első korai hóesésig
míg az álmában tisztuló fehér világ
megálmodta és életre hívta
a pazar színekben születő új tavaszt
és együtt élhettük át a megújulás
az újjászületés misztériumát
ragyogó volt
a kora-nyár is pompás színeket öltött
a földi és égi világ fényárban úsztak
a fenséges kékek nem sejtettük
hogy utoljára hódolsz
a tenger vakító türkizének
azon a verőfényes szombaton mikor
elragadott a fékezhetetlen végzet
valószínűtlen lett
a földi élet fennkölt varázsa
fagyos avarban roppanunk át dermesztő
vad telekbe álmunk éjjelente megrázó
rémálmok sora a tavasz káprázatos illata
hazug igézet mára komor és zord a tenger
és a horizont sápadt kékje
rozsdaszín könnyet szitál a nyár
azúr színére
azóta minden nyáron
pipacsok lángvörös
vére serked szívemen
és a látóhatáron