Takarómon még tündöklik a fény,
de könny ömlik keblemből,
s fájdalom pettyezi
törékeny bőrömet.
Ölelj meg éjszaka,
csókolj meg éjszaka,
férfi-vétkeiddel
csipkedd meg mellemet,
hogy ajkad közt legyek,
görcsben, megizzadva,
vérem megalvasztva,
melled a mellemen,
verítékben vacogva,
szemed a szememben,
összekulcsolt tekintettel,
parazsat sugárzón.
Veled akarok aludni,
hasad a hasammal,
hátad a hátammal,
ágyékodon táncolva,
szíveden kalapálva,
sikongva, hallgatva,
boldog remegésben…
Veled akarok...
karjaidban halni
örök ölelésben…