„ Mert a legárvább akinek még halottai sincsenek… " K.S.
görnyedtek már a sírok őrzői
az avar fölé zsugorodók
matató apró seprűkkel
tábori széken
hangtalan
egyre közelebb hajlanak
fedkövet csókol már
fáradt homlokuk
megpihennének
ágaskodó domboldalon
kapaszkodnak a fejfák
a csukló gyertyafénybe
és görnyed a szél szórta világ is
ha megáll árván
hant közelben
könnyezik az őszi bánat
hulló szirmok
fohászai a maradásnak
mécsesbe zárva tengernyi láng
mint törékeny pallók az odaátra
lopakodik rajtuk a múlt dorgálása
2008.11.06.