......................lélekben azonosulok.
Átadom magam:
összegyúrok bronzot-arannyal
kétségbeesést, lelkesedéssel
mi képernyőmön át... 'becsorog hozzám'
csodálva a győztesek szárnyaló
fejek fölé emelkedő
boldogságát-
regélek minderről rímtelen,
olykor rímmel... ahogyan engedi
szájtáti
himnuszunkat állva vigyázó
lelkesedésem - térdig süppedve
jelenben és sportban
De , a
nosztalgia-szekerén lohol utánam múltam
- kinevetem (hisz rá csak emlékeimben
ugorhatok fel)
utólag leszek büszke bátoságomra
hajdani felemás-korlát gyakorlatomra
... a magasugró léc fölött a lány, igen
................................az is én voltam?!
LONDON, Olimpia
újra megtapasztalom,
hogyan tesz szinte
emberfelettit az Ember
megtapsztalom, mi
Róluk lerí
.............az akaratot,
..........................ami kell,
......................aminek a vége -GYŐZELEM!
________________________________
Szabálytalan, Berki Krisztián ihlette (próza)vers
.......................................................... 2012-08-07