Mértani pontossággal szerkesztett csönd
Felkel. Kinyújtóztatja az álmatlanság
parttalan hullámain összetört testét. Kiengedi
a macskát, ő legyen mindenképpen szabad.
Megmelegíti a tegnapi kávét, lassú kortyokban
élvezi hatását. Végigjárja a kertet, kitörli
a tartós kapcsolat után sóvárgó virágok
szeméből a könnyeket. Gyanús idő. Változékony
légnyomás a szándékokban. Hunyt szeme előtt
megjelennek a Nazca-fennsíkra tetovált
szanszkrít jelek. Visszanyeri tőle az egyensúlyát.
Elfeledi, hogy túlságosan korán van. Vagy túl későn.
Növendék fának hiszi magát, amit elkerül minden
villámcsapás. Némán figyeli, amint az eső
a szerelem akvarelljét festi egy tócsába.
Képes kilométereket gyalogolni, hogy sóhajtozzon
a krepp-papír pipacsoktól lángba borult mező előtt.
Hagyja, hogy átszivárogjon rajta a folyamatos létezés,
amit elnémítanak a napi gondok. Félelmetesen idegen
világban él. Áttetsző, mint a tapasztalások hideglelése.
Árnyéka a semmi visszhangjában. Tekintete átmetszi
az ürességet és az ég bevérzett kötőhártyájáig
hatol. Az eső olvashatatlanná maszatolja az öröklétre
méltó dolgok listáját. Émelyeg a szorongás szagától.
Mintha elhullott állat teteme bomlana valahol.
A férgek kibontják a mértani pontossággal
szerkesztett csönd titkát. A pusztulás hervadt rózsája
az oszló hús. Feltárul alóla a valóság csontváza.
Tökéletes mű, amilyet csak Isten képes létrehozni.
*
Illusztráció: Szentandrássy István, Perui Madonna
- Pethes Mária alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges