MÁK
A pipacshoz is köti a rokonság,
de kelet felé nem hívja a honvágy,
az étel mellé szelídnek nevelték,
s nem kábította lépre csaltak lelkét,
az éretlen íz erre sosem győzött,
a vidékünkre örömnek szegődött,
a millió szem sem érezte vesztét,
mikor a gubós házból kipörgették,
s a feketéllő hadnak nem volt rabság,
ha piciny, fehér vászonzsákba rakták,
a kamra rúdján alig akadt dolga,
kivárta, amíg ő kerül a sorra,
s én fáradhatatlan, teli tüdővel,
gyürkőztem meg az öreg máktörővel,
és míg a munka ízes végét vártam,,
pár kanálhegy már mennyig járt a számban,
s ha rászórták a hosszra sodrófázott
főtt mácsikra a porcukrozott mákot,
az illatokkal tele lett a konyha,
a nyeldeklés lett torkom összes gondja,
s csak mérhetetlen vágyam vetett véget
a mélytányérnyi, teli kerekségnek.
- Mityka alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges