nyűjjük szövetét
a Földnek,
de akié
mindenkori jelenének, akkor-ja
és most-ja... 'a kelme elszakadásának
tényét sosem fontolgatja'
............................. azért széltében
hosszában égni hagyni
fáitól megfosztani... kincseit
rabolni
mégsem lenne szabad
az élet-sikolyai is meghátrálnak
lassan - marad a kész
fürdőzés
legújabb vívmányaink
tágas medencéiben (már, akinek)
és ahogy az évek telnek
megszokjuk a jövő-nemzedék
érthetetlen, valóságot kizáró zenéjének
robaját is
PEDIG ki már járt
iskolába tudja
'Föld-anyánk méhében
valóságos-pokol-van'
és mikor egy tátongó
rés mögött
ennek kapuit
kitárja:
Észrevétlenül juthatunk
mind... Pompei sorsára
__________________
2015. augusztus havában