Éjbe vékonyult szirmok
átlátszó leplein,
szürke hordalékkövek
koptatta partokon;
vágtató árnyak fénylő
kis játékaiból,
lépteid nyomát kutatom...
Te hadban álltál, valahol
az egyik oldalon,
végtelen hómezőkön
dalolt pár szélütem,
hol a huszadik század
vére folyt - egykoron.
Nem tudom hol vagy?
Titkod őrzi föld és szél,
parancsra vittek,
s papíron ott a dátuma,
három emberöltő óta
sárgul egy levél,
benne sorsod manifesztuma,
élőből mivé lettél:
Hős, Ismeretlen Katona…