Egy nagykabát szélén állok
valami ár-apályban térdig
várom az első jégtáblákat
majd elvisznek jó messze innen
és felejteni hívnak északi fények.
Egy nagykabát szélén állok
kicsit rojtos kissé részeg
de még várom az első hóesést
valami buszmegálló szélén
aztán el innen huss lopakodva.
Egy nagykabát szélén álok
tudom meleg van a zsebben
a szívben jégmezőket mutatnak
folyton szürkében hibázó Tv-k
a nyelv jégcsapot nyal.
Egy nagykabát szélén állok
olyan kicsire húzzák a tájat
ezek a távolról jött idegen
értetlen puffadt felhők
még az erdőket sem látom.
Egy nagykabát szélén állok
nemdohányzó hajnal
csapkodja tarkón
a tivornyázó éjszakát
még egy feles aztán egy forró kávé.
Egy nagykabát szélén állok
nincs ebben semmi hirtelen
inkább nyugodt hangtalan
mint egy téli éjszaka
semmi sem mozdul nem ölel nem fél.
Egy nagykabát szélén állok
elfordulhatnál mert amúgy meztelen
csak teríts rám némi szerelmet
egy cseppnyi vágyat
esetleg pár apró érintést.
Egy nagykabát szélén állok
minden és mindenki távolodik
csak az együgyű galambok
ülnek fenn a drótokon
kinn a város legszélén valami ár-apályban.
______________
2017. október 17.