Galaxisok, Vonatok és Zongorák: Bevezetés
A horizonton lábnyomok vezetnek
a ponttól, hol a sínek összeérnek,
egy csillag felé. Az ablakok felnyögnek,
ahogy dért fest rájuk az ég
nehéz sóhaja. A vonat lámpája
elsöpri az egymást karoló fémeket,
az erdőben egy bokor megremeg,
egy csillag puffan kint egy lábnyomon,
s míg minden utas csendben szendereg,
a kupéban isten haláláról álmodom.
Vörös függöny mögött áll már ezer éve.
Kint egy halált fúj odébb a szél
a magánytól sistergő peronon.
A régi fényben dereng még az arcél,
a szobában kihűlt bolygók gurulnak
a padlón. A zongora réges-rég
fénylő homlokkal áll üresen.
A selymen átderengő lágy profil
sárgán mesél egy régi istenről.
A zongorán kotta. Szerezte Chopin.
Halványuló sziluettel a függöny mögött
egy bolond utasra vár a szerelem.
Pontba sűrűsödve világít néma űr.
Egy ember áll szikrázó tűhegyen.
Chopint dúdol, a feketeségbe mered.
Szavak fekszenek ócska noteszen.
Kezében gondolatnyi föld,
ujjai közt a semmibe szitálja.
Egy vonat szeli ketté a galaxist,
tébolyult fénypászmája
egy csillagot lever, végigszalad
egy poros vaságyon, majd eltűnik,
sötétben hagyva minden választ. Az ágyon
isten életet álmodik.
---
Galaxisok, Vonatok és Zongorák
Bevezetés
Galaxisok
Vonatok
Zongorák
Epilógus
2005
- Kovács-Cohner Róbert alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges