ARTpresszó - művészeti portál - versek, irodalom, próza

(meghajlott jegenyék)

és eszembe jut még az autóút
a célba futó
a beteljesülés fölé óvón hajoló
a végkifejlet felé egymásba folyva rohanó
út menti fákkal
a szemhunyásra dördülő kilométerkövekkel
a nyárba száradni akasztott tájjal -

nem tudom már, utas voltam-e,
vagy én vezettem végig
a hőbe remegő táj pórusain,
fülledt lankáin -
de sorozásra várva
fényképre váltan álltak
meggörbült hátú vértanúként
a jegenyék

- menekülök

a forróságba
remegő, sikítani kész öledbe
nem tudom már, csak hagytam magam,
vagy én vezettem végig kezem
a hőbe remegő test pórusain,
fülledt lankáin -
minden izzadságcsepp kezem nyomán
kilométerkő
a cél felé
a beteljesedés felé
a végkifejlet felé -

az úton előttem
kitört ablakrácsok keresztjeiként
kapaszkodtak egymásba
a fák ágainak karcsú,
gyengülő árnyai
néma sikollyal döftek még a fénybe
a fák gyökerébe
a mindenség ölébe
s talán csak a motor
vagy tényleg
az ég is

- felsóhajtott

az idő, és megadva magát
nyakláncod gyöngyeire feküdt
(bolygók csillagok titeket kérdezlek)
melleden összekulcsolt kezeid
kitört ablakrácsok keresztjeiként
kapaszkodtak egymásba, s a hátad
görbült ívbe feszült -
vértanú.
s néma sikollyal döftem még fényedbe
a csend ígéretébe
a mindenség ölébe

eltűnnek a fák
a tavaszból az őszbe száguldok
a szélvédőn táncolnak
a napszakok
az évszakok
most még nyár van
és a horizonton izzadságcseppekként
remeg a délibáb
már nincs tovább
már nincs sokkal tovább
a nyár piheg még
és szörnyű ordítással
mindjárt

- megtörik

a fény homlokod barázdáin
az izzadságcseppek
tétovázva remegnek
lecsorduljanak-e
a kéj könnycseppjeiként
már nincs tovább
már nincs sokkal tovább
pihegsz még
és mindjárt
mindjárt
felzokog a nyár

az idő vonagló kígyóként
az országúton a szélvédő előtt
veti le régi bőrét
és sárgába vörösbe öltözik
mindjárt megtörik
teste karcsú végtelen vonala
mindjárt kettétörik

és csend lesz és éjszaka
és tél és erdő
ahonnan nem visz tovább az út
és köd és álom
(örökké álmodom)
és újra minden kezdődik elölről
és a kígyó majd új nyarak
kőnehéz forró lehelete alatt
vonaglik vágyakat egy másik utasnak
de addig éjszaka

- az éjszakát sóhajtja ránk az ég

még végighúzom ujjam gerinceden,
szemhéjadon,
a kis hajszálereken,
megrepedt, eltörött emlékeink bújtak be mögé

még végighúzom kezemet a fán,
hajszálnyi, megrepedt emlékeinken
(felvágott, lüktető erek,
kórház,
fémrács-nyikordulás
fájfájfáj)

még végighúzom kezemet a fán,
hajszálnyi, megrepedt emlékeinken
(vörös izzószálak vibráló neonként
táncolnak szemed vakító titkain)
még benézek a szobába
ugye sosem felejted el
és azt mondom igen
még az alkony előtt visszajövök
ugye sosem felejted el
csak köd ne legyen
csak éjjel ne legyen
itt várj meg
ugye hiszel
még rád nézek
ugye elhiszed
hogy nem csak álom voltál
az autópálya felé indulok
s még otthonomra nézek

(kórház neonfény fekszel
kint várok eltűnsz fekszem
nem vagy itt nem is voltál
álmodtalak fekszel
görcsbe dermedten fekszel
meggyötörten kiszakadtan
fekszel fekszem
nem vagy itt nem is voltál
álmodtalak fekszel
neonfények
kint és bent
vörös fények zöld fények
fekszem
rácsos ajtó
keréknyikordulás
fehér alakok
te világítasz
én világítok
éjjel van
a kórház ablakán eső kopog
egyedüllét illat
villámlás
köd és este
bejön az ablakon
szörnyű szárnysuhogással
fájfájfáj
neonfények
esőcseppek villámlás
üres arc az ablakon
fekete virágok fehér virágok
az esőcseppek nyomán tornyok merednek
a virágok táncába porrá lesz az idő
villámlás
utak keresztként egymásba fonódva
az ablakon
köd és este
bejön az ablakon
szörnyű szárnysuhogással
esőcseppek villámlás
üres arc az ablakon

enyém

tiéd)

te az ajtóban állsz
fehér pórusaid lúdbőrein
citerázik az alkony
talán szentjánosbogarak
talán tényleg te vagy
indulok
(fájfájfájfájfáj)

minden elhallgatott...
(útmenti kápolna)
elszáguldott mellettem
az utolsó jegenye
és észre sem vettem
ahogy a szem sarkában
ponttá zsugorodott
(fekete lyuk)
álmaim fókuszpontja
az elfelejtett
kis faház
talán szüleim laktak itt
talán te vársz rám az ajtóban
(álmaimban)
fehéren ragyogva
egy örök nyárban
ahol csend van

és
micsoda csend

____________
Vedres Csaba Ephata - Tortured and Formatted című albuma alapján készült kötetemből
- 2007 -

I. (meggyötörten és megformázva)
II. (micsoda csend)
III. (autóstop Las Vegasba)
IV. (feküdj a földre)
V. (sivatagi hajnal)
VI. (fekete virágok, fehér virágok)
VII. (metamorfózis)
VIII. (virrad)
IX. (évszakok)
X. (titok)
XI. (meghajlott jegenyék)
XII. (villódzó eső)
XIII. (otthon)