IV. (feküdj a földre)
Feküdj a fűre
szétszórt fegyvereink körülötted
minden erőd elhagyott -
elfelejtettelek
elfelejtettem ezt a fát
ezt a rétet
álomvárak között
minden erőd elhagyott
és felnézel, és talán
eszedbe sem jutok, ahogy
egyedül
az égbe kiáltod:
miért?
itt voltunk
régen
mások voltunk még
olyan igaziak
azt hittük sosem múlik el
és most a fa mellett sétálsz el
és újra itt vagy
egy pár ránccal több szemed alatt
titkos fények szemedben
megváltoztál
de ha rám nevetsz
ha csak még egyszer rám nevetsz
úgy, ahogy régen
akkor újra pupilládba szűkül a világ
ahogy az avar fényei rajtunk tükröződnek
"feküdj a földre
fegyverek körötted
minden erőd nélkül
varázsvirágok nélkül
álomvárak nélkül
tévedéseid között
kiáltasz az égre:
miért?"
és újra leülsz a fa alá
hogy ott folytasd,
ahol abbahagytuk
az árulást is talán csak álmodtuk
talán nem is csaptuk be magunk
poros szavakkal
nézd milyen ez
ugyanaz a fa
az évgyűrűibe vésve még ott a régi jel
még füstölög szinte ahol csikket nyomtunk bele
ugyanaz a szélcsengő
a szatyor az ágán
csak a horizont változott meg
gyárak emelkedtek, s homlokodon
árkokat vájtak az elűzött gondolatok
ahogy átsuhantak ólomkoppanással
szerkesztett életeden
- mintha egy kis madár
szállt volna szemed sarkára
ott hagyva lábnyomát
ahogy könnyeid csókolta le -
a ráncok szemed sarkában
tudod ugye hogy azt az utat
sosem jártuk végig
mert azt hittük úgyis
úgyis bármikor bejárhatjuk
hisz örökké élünk
feküdj a földre
szétszórt fegyvereid körülötted
minden erőd elhagyott -
és összedőlt
álomvárak között
kérdezed:
miért?
____________
Vedres Csaba Ephata - Tortured and Formatted című albuma alapján készült kötetemből
- 2007 -
I. (meggyötörten és megformázva)
II. (micsoda csend)
III. (autóstop Las Vegasba)
IV. (feküdj a földre)
V. (sivatagi hajnal)
VI. (fekete virágok, fehér virágok)
VII. (metamorfózis)
VIII. (virrad)
IX. (évszakok)
X. (titok)
XI. (meghajlott jegenyék)
XII. (villódzó eső)
XIII. (otthon)