A NATO ultimátum és Kissinger kételyei
A 1999 februárjában az USA és szövetségesei a szemben álló feleket tárgyalóasztalhoz kényszerítették. A franciaországbeli rambouillet-i kastélyban a szerbek ultimátumot kaptak: vagy aláírják ők is az előkészített, és a KLA-val már nagy-nehezen elfogadtatott dokumentumot, -megengedve ezzel, hogy egy 30.000 fős NATO kontingens Jugoszlávia területére lépjen, és ott tetszése szerint, sértetlenül mozoghasson,- vagy elkezdődik Jugoszlávia NATO általi bombázása. Henry Kissinger így ír erről a Newsweek 1999. május 31-i számában megjelent New World Disorder (Új világrendetlenség) c. cikkében:
„Azokban az immár távolinak tűnő februári napokban végzetes döntések történtek, holott lettek volna még más lehetőségek is. Az első hiba az a követelés volt, hogy 30.000-es NATO sereg léphessen Jugoszlávia területére, egy olyan országéra, amellyel a NATO nem állt háborúban, és ott egy olyan tartománynak vegye át a közigazgatását, amely a szerbek számára, mint a szerb függetlenség bölcsője, érzelmi jelentőségű. A második pedig, a szerbek előrelátható elutasítását felhasználni a bombázások megindításának igazolására. „
Ilyen ultimátumot egyetlen független állam sem fogadna el. Nem lehet tehát meglepődni azon, hogy a követelést Milosevics és a jugoszláv parlament is visszautasította.
Így a NATO 1999. március 24-én megkezdte Jugoszlávia bombázását, a szerbek pedig a koszovói albánok tömeges kiűzését.
Kissinger cáfolja Clinton történelmi párhuzamait és azt kérdi, hogy az USA mért csak a szerbek rémtetteire volt ennyire érzékeny
Clinton elnök beszédében a bombázások megindítását azzal indokolta, hogy Milosevics balkáni mészáros, tömeggyilkos akárcsak Hitler, aki a globális egyensúly megbontására törekszik. A Balkán etnikai konfliktusai eddig már két világháborúhoz vezettek, és a mostani koszovói háború kimenetelétől függ az EU jóléte és a NATO egysége. Az USA és szövetségesei nem nézhetik tétlenül a koszovói szenvedéseket.
Kissinger a Newsweek-ben 1999. április 5-én a „Doing Injury to History” (A történelem meghamisítása) címmel ezeket az állításokat sorra cáfolva kijelenti, hogy: Milosevics nem Hitler, az első világháború nem etnikai konfliktusok miatt tört ki, a második világháború nem a Balkánról indult el, Európa jóléte egyáltalán nem függ össze a koszovói történésekkel, és hogy a NATO egysége pedig csak a saját ultimátuma miatt került veszélybe, majd megkérdi, hogy az USA eddig miért nem avatkozott be Kelet-Afrikában, Sri Lankában, Kurdisztánban, Kasmirban, Afganisztánban és egyéb helyeken.
Clinton történelmi hasonlatai Timothy Garton Ash oxfordi történész szerint is sántítanak (Lásd a Time 1999. április 5-i számának 39.oldalán!).
__________________________________________________
További részek:
http://www.artpresszo.hu/content/eml%C3%A9kmez%C5%91k%C3%B6n-1
http://www.artpresszo.hu/content/eml%C3%A9kmez%C5%91k%C3%B6n-3
http://www.artpresszo.hu/content/eml%C3%A9kmez%C5%91k%C3%B6n-4
http://www.artpresszo.hu/content/eml%C3%A9kmez%C5%91k%C3%B6n-5