Elveszett Méhkirálynők méze
hajnali metrókon ülve folyton
a lapos föld és a gömbölyű
óceánok között.
Partot érnék néha
de palack vagyok csupán
dugó és üzenet nélkül
karcos homokban félig.
Sem víz sem levegő lét
alulról kipukkadt mozivásznak
felülről ködbe ásított (öklendezett)
lakótelepek nyögik:
Elveszett elmúlt elfogyott
el.. mindegy már
havas bárpult a poháron nem látok át
de az íz rúg gyomortól fejig.
Már nem beszélek senkinek
csak a sorok közt ásítok
suttogok élvezek és táplálkozom
cipőm kopog a fekete járdán.
Szóval szakítsd le tépd szét
és vedd el mert ha nem
elveszi más aztán
csobogd a parton a folyónál.
Csobogd hogy éltél
mert elvesznek a dolgok
a zsebekből a kezekből a szívekből
csak a kabát bélése marad
és fent a gyárakon túl egy félhold.
2017.12.05.