• копирайтинг
  • копирайтер
  • SEO копирайтинг, сео копирайтинг
  • рерайтинг
  • контент для сайта
  • наполнение сайта
  • написание статей, статьи на заказ
  • рекламная кампания
  • обслуживание сайтов
  • биржа статей
  • пресс-релизы
  • копирайт, копирайтеры
  • Az éjszakák sorának közepén

    |
    Kovács-Cohner Róbert képe

    /Térdre borult a csend/

    az éjszakák sorának közepén
    félbetört pipacs

    lassan hullámzó hasad
    vajon holnap itt leszek-e még
    vajon itt vagyok-e még
    félbetört pipacs
    egy közlekedési lámpa
    ablaküvegen megtörő fénye
    nem értem
    nem értem
    megborzongó pihék
    az éjszaka ablakon bekúszó
    hűvös leheletén
    a hasadon
    megborzongó
    jegenyékként hajló
    érthetetlen pihék

    az éjszakák sorának közepén
    fekszünk vagy csak azt hisszük talán
    kihalványodtunk elszámolt életünkből
    most kéne hogy az legyen hogy már nincs is mit
    nem is lehetne mit feláldozni
    és így is van
    csak túl korán
    kivesztünk magunkból végleg
    egy ott sem volt
    áttetsző éjszakán

    régi szoba
    régi helyzet
    de mégis
    talán csak én
    vagyok másmilyen
    vagy talán sosem volt olyan
    amire néha még
    emlékezem

    felvillanó megélések
    hidegen végigfut
    mellkasomon egy izzadságcsepp
    olyan hideg
    mint a csend
    az ágy megrándul körülöttem
    a csepp felszínén te meg én
    a minden közepén
    becsukom szemem

    sárgás színű éjszaka
    a sötétek sorának legközepén
    fekszel hasad emelkedik-süllyed
    valami halk zene szól
    kint remeg a város a nyárelő
    hűvös szellőjű
    vidék-szagú sötétjében

    a tér - végtelen

    megértettem egyszer
    vagy sosem fogom

    felgyorsult vérgőzeim
    szorító akaratába takarózva
    magamhoz szorítlak
    így ellensúlyozom
    hogy könnyű vagy mint a porszemek
    ott balra tőled a holdsugár-sztrádán
    kering-kering
    s ha eltűnik
    elszédült talán

    és elképzeljük még
    a tábortűz füstjének friss illatát
    valami réges-régi egyszerű gitárt
    a magányt ami még olyan volt
    mint a magány
    átélhető fájdalom
    vöröses mélység
    belátható
    elkábító
    csodálatos
    magány

    magány - üres

    és elképzeljük még
    az éjjeli őrjáratokat
    amikor még ujjaink hegyére simult a fény
    hogy leüssük a lelkünkig elérő
    kiválasztott fiatal hangokat
    elképzeljük még
    egy megkettőzött
    vitorlaként magunk elé feszített
    másnapra elfelejtett végtelenben
    az éjszakák sorának közepén

    nem tudok így aludni
    rám nehezedsz
    te sem tudsz
    azt hisszük - a másik még hisz valamiben
    ne törjük el
    hátat fordítok mégis
    legalább álmomban talán
    újra én vagyok
    csak reggelre mindig
    mindig elfelejtem

    "a kőházba zárt gyengülő élet
    ébredéskor semmibe vesző
    egyik zavaros álmának közepén
    elfáradtunk tudom jól s te is tudod
    nem vonz az új mert nem lehet
    részünkké és így csak fénykép
    szürke eltorzított vetület
    maradj csendben érezd még az itt maradt
    hajamba bújó régi illatokat
    hagytam hogy rám simuljanak
    soha többé ne eresszenek
    de már nem értem őket
    idegenek céltalanok -
    bizsergés
    egy alvó talpán csupán"

    álmainkban megrándulunk

    sárgás fény halk zene
    az idő közepén
    kis szobában nézlek
    vagy csak álmodom hogy kinyitottad szemed
    te fekszel
    örvénnyé simul hajad

    "sámántáncot járó jegenyék
    karanténjába zárva
    hogy dőlnek a föld felé
    s egyenesednek újra
    testszagú pórusaid bunkerébe bújva -
    mégiscsak lila az ég, és mégiscsak árva
    lehetek újra mert lila
    lila
    lila az ég
    és a kontúrok is
    az se baj
    ha reggelre elfelejtem
    ugyanaz vagy
    mégis most már látlak
    ahogy sápadtan rám nézel
    és azt mondod
    a felejtés
    épp cigarettára gyújtott

    neked most kicsit
    térdre borult az idő"

    nézd ilyen voltál
    még megmutathatom
    ha így láttál
    - közben homlokom ráncolom -
    ha így láttál
    én ilyen lettem neked
    lilává festettem az eged
    s te cserébe évgyűrű lettél
    íriszemben
    mit csak te láthattál
    s csak addig maradt belevésve
    örökre biztosan míg néha még belenéztél
    rajtad áll

    kudarcot vallottál-e
    válladra kényszerítettek-e
    hát mégis felnőttél?
    felnőttél-e, mondd?
    érted-e még a nyelvet
    ahogy most a fák leveleinek
    egymásra simulásából és
    lehullásából
    formálom neked a szavakat
    felnőttél-e mondd
    sohaországot teremtettél
    s most nélkülem ott hagyod
    ha felébredsz majd
    látod-e hogy ott vagyok

    és nézd
    itt már korhadnak mind a fák
    kővé kövül a szín az illatok
    és a jegenyék is megtörtek
    a szörnyű súly alatt
    a megfagyott idő
    mázsás sóhajai alatt
    nélküled saját világod
    ízekre szakad
    s te sikolyát sem hallod majd meg
    nézd a eget olyan
    már mindjárt színtelen
    kötőhártyádba fúródik
    körüled az űr
    hisz csak te látsz minket
    és nem várhatjuk tovább
    hogy kiéleződjenek megint a csillagok
    hogy újra a hűsbe hasítson a fény
    siess
    siess
    s ha felébredsz majd
    látod e még hogy rajtad áll
    látod e még hogy ott vagy
    emlékezni fogsz?
    nézd
    neked most kicsit
    térdre borult az idő

    ablakunkra teszi tenyerét a hajnal
    látom meleg bőrödön megtörni a fényt
    így nem tudok elálmosodni
    egy percet sem aludtam biztosan
    hátat fordítok
    elgondolkodom
    miért járom egyedül az utamat
    piros lámpák esős éji fénykörébe zárva
    az egyiktől a másik szédült sodró forgatagába zárva
    napra nap
    miért várok a napra
    a vidéki szénakaszlak tetején
    izzadva másnaposan pálinkaízzel számban
    minden később örökké vetített nyár éjszakán
    minden hajnalban másba olvadva?

    édesanyám
    sajnálom

    de útközben elvesztem valahol
    és azt se tudom már
    itt vagyok-e
    hogy most éppen
    ki fekszik mellettem az ágyon
    felülök és ölemre szorítom
    a párna gyűrt hűvösét
    kinézek az ablakon

    nem tudom már
    mi az a vörös
    ahogy bevilágít egy lámpa az ablakon
    felállok
    ma már aludni nem tudok
    elszámolták nagyon
    istentelenül elszámolták
    a rohadt időt
    látod
    itt kéne vége legyen
    mikor már nem tudom
    mit nem tudok
    mit felejtettem el
    mi az a magány
    mikor már nem tudom
    mit hagytam ott
    kiket hagytam ott
    mikor már magam vagyok
    s magam üres vagyok
    mint a kő
    mint a kő
    minek tovább
    nem tudom mi fáj
    és kinek
    felnőttem
    már nem is fáj
    nem is hiányzik semmi sem
    nem tudok álmodni többé
    nem is álmodtam soha
    egy lámpa vöröse
    hajnalodik
    behúzom a függönyt
    a kanapéra fogok feküdni
    még van pár órám reggelig
    egy másik reggelig
    és az ablakhoz nyomom holmokom

    az éjszakák sorának közepén

    2007
    ---

    Az éjszakák sorának közepén

    Csendélet
    Az éjszakák sorának közepén
    Nimfa
    Valahogy más volt még
    Éjszakai gondolatok
    Befejezetlen összegzés
    Hajnalban a világ
    Posztmodern Requiem
    Lepketánc
    Az idő küszöbén

  • копирайтинг
  • рерайтинг
  • рекламные статьи
  • слоган
  • нейминг
  • сео копирайтинг, SEO копирайтинг