élet
torkomban dobog egy kőfalat.
tegnap még szépnek láttalak, álarc,
de ma csak álharc a tükörkép mosolya is.
hamis ígéretek után tanul
bízni az ember.
de mi lesz, ha már nem mer?
ha félsszé válik az aggodalom,
s a félsz fóbiává?
ostoba vigyor arcomon,
és én egyre csak hallgatom,
múlik, rohan
minden.
hittem.
most pedig félateistaként néz
rám Isten, világ,
hibákat pörget előttem,
minimum éveknyi emlék,
mennék vissza,
nem tudnám jobban.
torkomban dobban szívem,
kőfalat.
tegnap tudtam, ízlik,
mára már csak remény ragadt fogaim közé.
- Tóth Zita Emese alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges