ARTpresszó - művészeti portál - versek, irodalom, próza

Holnapután, de csak holnapután…
Holnap majd elkezdek a holnaputánra gondolni,
Akkor tán lehetséges lesz, de ma nem…
Nem, ma semmiképp sem, ma képtelen lennék rá...

Szubjektív céljaim állandó zűrössége,
Valóságos, közjátékszerű életem álma,
Idő előtti és határtalan fáradtságom,
Világok fáradtsága, fáradtság még ahhoz is, hogy villamosra szálljak...
Ez ilyen lélek...
Majd csak holnapután…
Ma fel akarom készíteni magam
Ma fel akarok készülni arra, hogy holnap a következő napra gondoljak...
Mert az lesz a döntő.
Már van egy vázlatos tervem, de nem, ma nem csinálok terveket...
A terveknek holnap lesz a napja.
Holnap íróasztalhoz ülök, hogy meghódítsam a világot;
De a világ meghódítása holnaputánra marad...
Sírni szeretnék,
Úgy érzem, nagyon hirtelen kell sírnom, belülről...

Ne, ne akarjatok többet tudni róla, titok, nem mondom el.
Majd csak holnapután...
Gyerekkoromban a vasárnapi cirkusz egész héten át elszórakoztatott.
Ma csak egész gyerekkori hetem vasárnapi cirkusza mulattat...
Holnaputánra minden más lesz,
Diadal lesz az életem,
Tényleges adottságaimat: intelligenciámat, olvasottságomat, gyakorlatiasságomat
Rendeletben fogják kihirdetni.
De egy holnapi rendelettel...
Ma aludni akarok, holnap majd megszerkesztem...
Mára melyik előadás ismétli meg gyerekkorom?
Még ha holnap veszek csak jegyet,
Az előadás csak holnapután lesz jó...
Előbb nem...

Holnap majd tanulmányozni fogom azt a pózt, amivel holnapután a nyilvánosság elé kell lépnem.
Holnapután végre az lehetek, aki ma soha.
Csak holnapután…
Álmos vagyok, mint ahogy egy kóbor kutya fázik.
Nagyon álmos vagyok.
Holnap majd szavakba öntöm, vagy holnapután...
Igen, talán inkább holnapután...

A jövő...
Igen, a jövő...

__________________________________________

Adiamento

Depois de amanhã, sim, só depois de amanhã...
Levarei amanhã a pensar em depois de amanhã,
E assim será possível; mas hoje não...
Não, hoje nada; hoje não posso.
A objetiva confusa da minha subjetividade objetiva,
O sono da minha vida real, intercalado,
O cansaço antecipado e infinito,
Um cansaço de mundos para apanhar um elétrico...
Esta espécie de alma...
Só depois de amanhã...
Hoje quero preparar-me,
Quero preparar-rne para pensar amanhã no dia seguinte...
Ele é que é decisivo.
Tenho já o plano traçado; mas não, hoje não traço planos...
Amanhã é o dia dos planos.
Amanhã sentar-me-ei à secretária para conquistar o rnundo;
Mas só conquistarei o mundo depois de amanhã...
Tenho vontade de chorar,
Tenho vontade de chorar muito de repente, de dentro...

Não, não queiram saber mais nada, é segredo, não digo.
Só depois de amanhã...
Quando era criança o circo de domingo divertia-rne toda a semana.
Hoje só me diverte o circo de domingo de toda a semana da minha infância...
Depois de amanhã serei outro,
A minha vida triunfar-se-á,
Todas as minhas qualidades reais de inteligente, lido e prático
Serão convocadas por um edital...
Mas por um edital de amanhã...
Hoje quero dormir, redigirei amanhã...
Por hoje, qual é o espetáculo que me repetiria a infância?
Mesmo para eu comprar os bilhetes amanhã,
Que depois de amanhã é que está bem o espetáculo...
Antes, não...

Depois de amanhã terei a pose pública que amanhã estudarei.
Depois de amanhã serei finalmente o que hoje não posso nunca ser.
Só depois de amanhã...
Tenho sono como o frio de um cão vadio.
Tenho muito sono.
Amanhã te direi as palavras, ou depois de amanhã...
Sim, talvez só depois de amanhã...

O porvir...
Sim, o porvir...