Ma egész nap jó leszek.
Mint egy kisgyerek, hallgatok.
Nem sírok és nem vitatkozom.
Még Istennel sem lesz perem.
Pedig lenne kérdésem ezer,
s Ő választ nem adna.
Jöjjek rá magam.
ködös, párás hajnalokon
mellém bújik a bánat
Napfény simogat bátortalan rügyet
kertekben kutat a gerle
a cseresznyefáról egy szirom
hullott imádkozó kezemre...
Hideg, sötét betondoboz
ahova Nap el sem lát
rejti életed porát
Hetek óta a semmibe révedek.
Nem készültem fel rá,
hogy a napfelkelte mellkasomba tép-
Nem tudtam, hogy az augusztus,
tűznyelvét kiöltve,
esti kavicsainkat égeti szét...
Szememet bántja a fény,
becsukom.
Zárt pillák mögött utazom
oda, ahova nem ér el szavam.
Néma az alkony
bagoly árnyéka mozdul
fáradt a szél
... másodperc töredéke alatt
omlott össze benne
a magasra tartott büszkeség-
feje, mint harangvirág
elnémul a világ
Ahogyan a tavasz
leveti poncsóját,
izzadt homlokát
pipacssziromba törli,
miképpen a vihar áttáncol
a hegyeken,
úgy múlik el
a szövőkeretre hurkolt bizalom...