A világ csak egy kis óceán,
átkarolva hullámait
ajkadon át, vigyem
az oltást,
a szüzet,
a hermelin vallomást?
Folyvást mást mondunk.
Nem úgy, mint Kassák.
A maga darabos mivoltával
szétszedte a hagyományt,
és igaza volt.
meztelen harangozás a délután
semmi mást nem csinálsz
csak ülsz egy padon
már csupán annyit tudok rólad
hogy létezel
észrevétlen nézlek
meztelen harangozás a délután
Ma a világirodalom egyik legszebb versével megtöröm a szokásos heti kiemelési rendet... Hallgassátok az Eszmélet c. József Attila verset Latinovics Zoltán feledhetetlen előadásában...
(Ady Ágota Melindának, Kelebi Kiss Istvánnak és Schmidt Tibornak)
Bizonyos vagyok erőmben, egyre inkább,
mivel mindenütt a hullást látom, a szétesést,
de ami odabent már lezajlott – derűs szemmel
nézek kifelé.
Volt, mikor a szabadságot hittük odaát,
mert minden szép volt, ami messzi,
szögesdrótok fölé röpített csábítás,
és nem gondoltuk, hogy megcsömörlünk
a kóla-íztől, mi gyomrunk és gerincünk kikezdi.
Azt hiszem, lehettél volna az életem is,
és még annyi más: talán az a távoli ragyogás,
ahová most vonatom visz,
kihagyva néhány sosemvolt állomást.
Valamiért olyan kevés emlékem maradt rólad.
Emlékszel? rongyos csalónak hittük a világot,
ezért virágaimat szórtam rád óvó takarónak,
szemem forró jázminjait,
de ölelkezésünk mégsem fogott újra lángot.