talpba fúródott tövis lüktetésével
görcsökké rándult bajainkkal
bordák páncélzatán áthatoló fájdalom késével
gyulladt szálkákkal megvetett körömággyal
vértolulással a homlokcsont mögött
Idefelé sem volt könnyű.
Ne hőkölj mégse,
ne rejtőzz terheid mögé!
Akkor beléhasít: megborul megint.
Elakad, kihagy. Szív. Szokás szerint.
Van rá magyarázat. Belátja. Legyint.
víz a vizekhez tér meg
esők árnyéka öntöz
szél támad felemelni
magasból verni földhöz
Miféle ígér
et? Én ilyet
soha! Szem
enszedett és
ostoba — na jó,
valaha magamnak
(ha egyál-) talán, mé
g az idők hajnalán, ám e
A gyújtópontba helyezett
gyémánt eszelős ívfényében
ellobbanó mozdulat
végső elrugaszkodás
az egyetlen
felfüggesztési ponttól
Elrugaszkodás, majd
át a korlátokon, hogy
a fölörvénylés igézetében
elvitorlázz – hátán
üdvözítő szeleknek –
nyugodtabb vizek fölé.
Ki beszél a harag ornátusáról?
Csak törtarany mosollyal kivarrt palástod
ne engedd rádteríteni többé:
hová lesznek az uszályod kormányzó kezek?
Ritka szerencse az én koromban
még élő szülőknek gyermekeként
tehetni, ami szép kötelesség,
így nem maradhatnak nélkülem ők.